Irodalmi percek: Kódrevjú Kornél születése
Íme a Szupergonoszok Ligájának tagja, Kódrevjú Kornél születésének eredettörténete:
Az év legsötétebb napján történt, amikor a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. A decemberi félhomályban egy programozó ült az irodában, a villódzva sercegő lámpák alatt. Arcát lidércfényként világította meg a monitor. Nagy várakozással nyitotta meg a levelezőprogramját. Mostanra talán elküldte már az elkészült tesztfeladatot az az új gyerek, akit pont az ő tehermentesítése céljából vennének fel. Legfőbb ideje lenne, mert egy nagy ügyfél már jelzett, hogy elmegy a cégtől, ha nem tudnak pörgősen, határidőre megoldásokat adni.
Arca felragyogott, mert pittyent a levelezőprogram: megérkezett a várva várt email az endre.f.kiss email címről. Most a code review-nak van itt az ideje, hogy átnézze, mennyire felel meg az elvárásoknak ennek az Endrének a kódja, és ha alapvetően rendben van a tesztfeladat, végre meg lesz a várt tehermentesítő munkatárs. Bár a kapott link mellett pirosan virított a malware-gyanú felirata, egy pillanatnyi habozás után rákattintott. Nem lehet malware, hiszen tényleg arról a mail címről jött, ahonnan várta a levelet. Meg ezek a levelezők mostanában lépten-nyomon odarakják bármihez a malware feliratot. Jó lesz ez!
Ekkor a monitor hirtelen elsötétült. Nem értette, mi történik, de ezzel egyidőben borzongás futotta végig az egész testét. Majd a monitor újból világítani kezdett és zavaros algoritmusok kezdtek a szeme előtt kirajzolódni. De nem tudta értelmezni amit lát, az agyából elkezdtek egyre inkább eltünedezni az emberi gondolatok és azok helyett is algoritmusok, parancssorok kezdtek cikázni. IF kimegyek kávézni, ELSE fáradt maradok. Legyen a szomszéd szobában dolgozó kolléga 'kutya' paraméter, a cégvezető pedig 'cica'. Kutyának vagy cicának kéne szólni, hogy valami baj van!? Vajon lehúzta a beléptető kártyáját, amikor megérkezett az irodába? $_SESSION['bevanlépve'] = "1". Nem csak gondolta, hanem érezte ezeket az algoritmusokat. Szinte látta maga előtt, ahogy végigfutnak az agyában.
Elkezdett megrémülni saját magától. Mi ez!?? Mik ezek a változónevek? Magyar nyelvű változóneveket ő sose használna. Ékezeteseket meg pláne nem! Ilyet csak valami gyagyás csinálna. De itt valami nagyon nincs rendben!
Szeme elé emelte a kezeit, amik eddig az egéren és a billentyűzeten pihentek. Elhűlt a látványtól. Mindkét karja foszforeszkált, a parancssorok, adatok, programok fénylő ívet húzva özönlöttek végig az egész karján és eltűntek a vakítóan fénylő monitorban. Próbálta elhúzni a karjait, de nem lehetett. A parancssorok áradata már szinte összekötötte őt a monitorral, lassanként az egész teste fényleni kezdett és minden adat egyenesen a számítógépbe haladt tovább. Ott ült a számítógép előtt, és már nem csak látta - érezte is a számítógépet! Érzett minden algoritmust, minden változót, minden programot. Egyre inkább átérezte, hogy ezek az algoritmusok, változók, programok már nem kívül állók, hanem ez már ő maga. A saját lényéből fakadnak. Ez ő.
Saját magára nézett. Már nem látott emberi alakot. Sőt, már nem úgy látott, ahogy az emberek szoktak látni. Egy paraméterekből álló, fénylő entitásként látta saját magát, ami eggyéforrott a számítógéppel, ezáltal az internettel, ezáltal az interneten keresztül az összes számítógéppel a világon. Ahogy a szív lüktetését, úgy érzett magában minden egyes parancssort és minden egyes programkódot, amit a földkerekségen bárki is megír. Elképesztő hatalmat kezdett érezni magában. Hiszen most már ismer és felügyel minden kódot és programot a világon!
Régi énje viszont valahol mélyen mégis felülkerekedett benne. Ha már ekkora hatalommal bír, azzal akár élni is lehetne! Ha már ennyien gépelnek és kódolnak szerte a világon, mindenkire ráférne egy code review. Most betekinthet mindenki kódjába, és mivel gyakorlatilag szingularitásként egyesült az internettel és rajta minden egyes számítógéppel, akár visszajelzést is adhat róla.
Ismét magára nézett, a foszforeszkáló fénylényre, akiből még most is áramlanak a parancssorok a számítógépbe és most már felismerte saját entitását:
-Én.... Én..... Én vagyok..... Én vagyok Kódrevjú Kornél!
Az elhatározást pedig tett követte. Közelíteni kezdett a számítógéphez és a monitorhoz, végül egészen összeolvadt vele.
A világon ekkor sok email fiókba futott be új üzenet. Egy gyanús fehér foltokkal és ragacsos ételmaradékokkal dúsan borított linzi monitoron is felvillant egy új beérkező email:
"Hallo Endre,
vielen Dank für das entsprechende Umsetzen!
Auf Basis der zugesandten Unterlagen müssen wir dir leider mitteilen, dass du nicht in den weiteren Auswahlprozess kommst.
Mit deiner angegebenen Erfahrung und den Gehaltsvorstellungen passen die Erwartungen von uns an fachliches Knowhow und entsprechende Umsetzungen nicht zusammen....."
