Irodalmi percek: Egy gyagyás estéje

Púpszász határában csend honol a tájon
Csak néha fingik egy púpos pedó fájón
Nagy határ szeméttől tarkállik az asztag
Jajj, de régen volt már, amikor itt basztak

Beborult az élet, szidják a világot
Mert stoki nyakára tette az AMS a bárdot
Derűs tiktik lájvokban sincsen már nagy élet
Stokimentes netről álmodnak a népek

A macskaól környékén is rajta ül a rontás
A kapu eltűnt, a kerítés is rozsdás
Itt él stoki is, ki már őszbe hajla
A döglődő pitont ónos rozsda marja

Hajh, rég mikor bejárt hegyet-völgyet
Buziszaunákban nézve gyereket, tranyó hölgyet
Nem ragyog már a piton hímes ékkel
Tripla adag kamagrára se igazán néz fel

De Budapest felől is kósza hírek járnak
Kaffka Tibi és Juddka más faszára vágynak
Így kesergett Stoki, míg édesanyját, Goldát
Elküldte a boltba, hogy sört hozzon, ne kólát