Irodalmi percek: Családi vacsora

December vége felé.

Valahol a III. kerületben, egy villában. Este.

-Gyerekek, kész a töltött karaj!

-Ó de jó illata van anya! Ez megint jól sikerült.

-Bizony drágám, ezt te tudod a legjobban csinálni!

Megcsörren egy telefon.

-Ne anya, ne vedd fel!

-De muszáj Gergő, értsd meg, hátha fontos..

-De már megint ez a kretén hív..biztos nem találja a villanykapcsolót. Asodi.

-Gergő, ne kezd már te is azt a szenny fórumot idézgetni!

-De drágám, valljuk be, igaza van..

-Jó, akkor ma senki nem eszik desszertet!!!

-De anya!

-Na jó, nekem elegem van abból a kurva kölökből! Vera! Egyszer és mindenkorra hagyd már a fenébe azt a vézna pokolfajzatot! Találja fel magát ott,ahol van. Punktum.

-Apa jól mondja! Együnk már végre! Tavaly a töltött káposzta közepén hívott bőgve én meg vezethettem 1300 kilométert,hogy odaadjam a kibaszott dilibogyóit annak a debilnek..

-Gergő! János! Fejezzétek be!

-Na bekussolt a telefon. Fater, akkor hozom a bort..

-Visszahívom, hátha..

-Vera! Ne! Az isten szerelmére!

-Gergő, te meg ne igyál! Lehet,hogy vezetned kell...

-Bassza meg a recskapók! Minden karácsonyunkat szétbassza Németországból. Komolyan mondom, hazafelé elásom a gecibe.

-Gergő! Inkább vigyél neki sapkát, megint elvesztette. Induljatok, hosszú út vár rátok, felesbe vezessetek!

-Fater, megvan minden?

-Igen.

-Ásó is?

-Igen.

-Kötél?

-Igen.

-Oké, menjünk, aztán majd valami erdős résznél...

-Rendben. Hajts.