Irodalmi percek: Az ember tragédiája

Karácsony közeledtével a faluvégi lepukkant kádárkocka udvarán emberünk a szakadó esőben számot vet életéről, és azon mereng, hogy szebb napjain ő berlini szenyor programozó volt. Néhány evőeszköz, egy tollaslabdaszett, pár km hdmi kábel és egy jégkrémesdoboztető - ez minden, ami az életéből és a YouTube karrierből maradt.

Főhősünk becsámpázik a macskaólba, ahol egykori sikerei halvány emlékként vetülnek a falra. Az asztalon egy üres, mocskos pohár áll, benne kávé, sör és penészes paprikalé keveréke, mellette egy kézzel írott levél, melyben utolsó gondolatai kavarognak.

Az ablakon túl Ujjszász fényei derengenek, mintha azok a lehetőségek lettek volna, melyeket elszalasztott. Az éjszaka csendje rátelepedett sötét gondolataira, majd a trollkerítés által átszúrt kézfeje egy levél kamagráért indult. Hirtelen eszébe jutott egy régi, homályos emlék, amikor még autót vett herélt szerelmének, majd sorban jött a többi: a közös drogozások, rendőri intézkedések, a szétvert vekni, egymásnak átadott nemi betegségek.

Emberünk a szemétdomb tetejére rogyott, fejét a kezébe temette. Lassan vette be mind a 35 szem kamagrát, ami később a vesztét okozta. Agyi erei egymás után repedeztek meg, sörrel telt vére lassan szivárgott agyának szöveteibe.

Hetekkel később egy törpenövésű komlói cigányfiú lopózott be az ólba e-hulladékok után kutatva. Felmarkolt egy téglává vált osztrák ájfont, majd az asztalon lévő cetlire pillantott: "Nem fogok egész nyáron mejszikével és laujával foglalkozni" - állt a megsárgult papíron.

A cigánygyerek becsapta maga mögött az ajtót, jó étvágyat kívánt Bagolykának és a csótányoknak, és régi/új szerzeményével zsebében elindult élete szerelméhez, Lyutkához.