Irodalmi percek: Az abomináció születése

1982. januárjában járunk.

A Honvéd kórház szülészete pokoli, fülsüketítő, sziréna szerű női üvöltéstől visszhangzik. A remegő kézzel már második symphoniáját szívó rezidens, fátyolos hangon csak annyit mond az ott várakozó rosszul öltözött férfinak, hogy

"a Nyomorult asszonyt felvágták szügyig, de annak a pokolfajzatnak akkora feje van mint egy két kilós vekni" Erre a magát "Krokodil"-nak hívó furcsa férfi biccent és sietve távozik a váróból.

A Honvéd kórházban utoljára 44 telén láttak ilyen mészárszéket mint ami aznap volt a műtőben. Az ügyeletes szülész orvos sietve tárcsázta az öreg Hubay doktort, azonnal szedje össze magát, itt már csak ő segíthet. Hubay doktor már 56-ban szanitécként tevékenykedett, nem esett kétségbe ha neki kellett visszapakolnia az ember beleit a szétnyílt hasfalba, majd tűvel és cérnával összevarrni az omladozó épületben, és most egy ilyen hentesre volt szükség.

Amint megérkezett Hubay a vértől áztatott műtőbe azonnal felismerte a problémát. "Hívjátok a Kálmánt, eldugult itt egy vezeték, hozza a kulcsokat! A szülész orvos csak hebegni tudott, De, de, de a Kálmán a karbantartó ... minek hívnánk?. De, Ahogy Hubayra nézett, többet nem kérdezett Szóljatok a Kálmánnak a Kálmánnak!"

Kisvártatva Kálmán is előkerült, Zsigulijából felcipelte összes szerszámát és munkához látott. Fúrt, kalapált, csőgörényezett ... közben Hubay doktor fércelte a szerencsétlen asszonyt, majd 1,5 órányi megfeszített munka és fél doboz symphonia elszívása után megszületett a kis Endre.

Az öreg Kiss soha nem tudott többé úgy nézni a feleségére mint az előtt, a fiú születése után külön ágyba költözött feleségétől és a látott borzalmak elől az alkoholba menekült.