Irodalmi percek: Andi és a Farkas

Andi hazafelé indul a kiállitás megnyitóról, mikor egy oszlop mögül hirtelen eléugrik vérfagyasztó vicsorgással a Farkas.

-Bé-béküjjünkki, KÖNYÖJGÖM! - zokogja, ami sokk-ként éri Andit, kosárkájaból szétgurul a finom bor és a mariskás kalácska.

-Takarodjál innen, vagy esköszöm lelőlek! - kiabálja Andi.

-Ja, az más.

Andi összeszedi a borocskát, a kalácsot, és folytatja útját hazafelé, de a sarkon a Western Union fióknál ismét eléugrik a Farkas, még jobban vicsorogva.

-NEEEM AKAAJOOK HAZAMENNYII PEEESTREE!

-Eltakarodj most már tényleg, mert addig verem azt hülye fejed a betonba, míg szét nem loccsan!!!

-Ja, az más. Nyhem akajtyam shemmi jhosszatyh... - a Farkas motyogva elkotródik.

Andi folytatja az útját haza, mikor belép az ajtón, úgy látja, hogy Kemál fekszik az ágyban.

-Kemál drágám, nem úgy volt, hogy csak holnap jössz? És miért van ilyen konzerv-ravioli szagod?

-A hegyekben ilyet ettünk. XD XD

-És miért ilyen nagy az orrod?

-Hát azért hetyetyetyetye...

-Na jól van. De miért van ennyire tágra nyitva a szemed?

-Mert EGÉSZ ÉJJEL A KURVA OLDALADAT HEGGESZTETTEM, VAZZZ!!!