Az office home háborúk

A home office kifejezés sokaknak ismerős, mint otthonról végzett irodai munka. Az egyébként is fordítottan bekötött Endrénél természetesen ez is fordítva van - ő nem egy esetben az irodát tekinti otthonának, valamint a kanapén való csövezést és irodaszékben rejszolást az életcéljának. Nála az office a home.

Az I. office home háború

Az I. office home háború hadszíntere Budapest (Magyarország) volt. A legsúlyosabb ütközetek a Kolosy téren zajlottak, de némi tüzérségi előkészítés már Pátyon és a XI. kerületi Nándorfejérvár köznél is megtörtént a korábbi években.

A hadban álló felek

támadók:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen videóriporter, pedofil

védelem:

• Rocskai János (Janó papó), kommunista APEH funkcionárius, sikkasztó "pénzmentő", tábornagy

*Rocskai Gergő (Geri), operatív tiszt, altábornagy

*Rocskainé Kovács Veronika (Vera mama), sikkasztó "pénzmentő", hadtáp ellátótiszt, (SZT tisztként az ellenség beépített ügynöke)

• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" zászlóalj)

Áldozatok

• 1 db egészségügyi okok miatt elhalálozott főtiszt (SZT ügynök)
• 1 db kilakoltatott recskaboy
• 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott irodahelyiség
• 1 db elveszett gumivég
• 1 db kameraállvány (Kántor)

Rövid leírás

A támadó a régi bejáratott hadicsel szerint (Budavár török általi elfoglalása) látszólag békés céllal, ideiglenes jelleggel érkezett rövid időre a Kolosy térre állomásozni, azonban álruháját hamar ledobta és védelmi állást épített ki a Pénzmentő Kft. irodájában. A védők eleinte nem bánták az idegen csapatok jelenlétét (sőt, a területükre behívást ők maguk rendelték el), mert szabad mozgásukat a másik oldal nem akadályozta. A helyzet akkor változott meg, amikor a támadó biológiai és vegyi fegyvereket vetett be (penésztelep kialakulása, undorító rumli, kosz és mocsok mindenhol, ondófoltok és használt zsebkendők garmadája). A háború éveken keresztül húzódott, a tábornagy és altábornagy erejüket megfeszítve küzdöttek a támadó erők kipaterolásáért. Nem számítottak azonban arra, hogy küzdelmüket saját soraikba férkőző erők szabotálták. Mint kiderült, a hadtápért felelős tiszt titokban az ellenség érdekeit képviselte. A küzdelemben azonban a védelem segítségére voltak az olykor meglepetésszerű csapást indító intervencionista szabadcsapatok, akiknek találatai után a támadó rendszeresen visszahúzódott sáncaiba, a sebeit nyalogatni.

A nem harccselekmény közben, hanem egészségügyi okokból eltávozó SZT tiszt tevékenységének felszámolása után a védelem átcsoportosította erőit és azonnali, megsemmisítő erejű támadásba lendült. Ennek eredményeképpen a támadó fél feladta állásait és a határt átlépve, Berlinbe (Németország) menekült.

A II. office home háború

Az II. office home háború hadszíntere Berlin (Németország) volt. Ennek a háborúnak az volt a különlegessége, hogy egyszerre két fronton is zajlott, ugyanis a támadó két erősséget is bevett, amelyeket erőddé alakított át és egyikből sem hagyta kifüstölni magát. Az egyik erősség a Wedekindstrasse 22 volt, amelynek a kódneve Ogre-schanze (vagy más forrásokban: nikecell-odú). A másik hadjárat a stratégiai fontosságú német vállalat, az EsPresto AG irodaasztala alatti élőhely (helyi kifejezéssel: Lebensraum) megszerzéséért folyt. Itt is voltak már megelőző csapások, Hamburg és Berlin más hadszínterein.

A hadban álló felek

támadók:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen vlogger/streamer, pedofil

*zsidó uzsorások (Targo Bank, Advanzia bank, Consors Finanz)

védelem:

• Peter Biersack, táborparancsnok, SS-vezérezredes
• Josef Biersack, helyettes parancsnok, SS-altábornagy
• Freiherr von und zu Schreck (mozgalmi álneve: Frank Gutsche, más forrásokban Herr Stromski, Manfred Prell), ex-Stasi SZT tiszt, ex-munkásőr
• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

Áldozatok

• 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott Ogre-schanze
• 1 db biológiai és vegyi támadásokkal sújtott irodahelyiség
• 1 db súlyos, életveszélyes sebet kapott Herr Schreck
• 1 db HP Compaq LA2405wg típusú monitor (MIA)
• 1 db kirúgott recskaboy
• számos hátrahagyott hadfelszerelés

Rövid leírás

A háború 2017-2020 között zajlott. Az I. office home háború után külföldre menekült támadó több védelmi állást is próbált kialakítani Hamburgban és Berlinben, azonban ezeket rendre felszámolták. Végül a Wedekindstrasse 22. szám alatti Ogre-schanze-ban tudott berendezkedni. A módszer ugyanaz volt, mint az I. office home háború idején: ideiglenes jelleggel a stratégiai ponton való állomásozás. A különbség, hogy ebben az esetben a tartózkodásáért hadisarcot is kénytelen volt fizetni. A stratégiai fontosságú EsPresto AG-ba való beszivárgás után a támadó azonnal megkezdte a belső bomlasztást, valamint az előkészületeit annak, hogy az EsPresto irodaasztala alatt is életvitelszerűen berendezkedjen, ha a Wedekindstrasse-i állásait feladni lesz kénytelen. Azonban mivel a szükségállapot és a katonai törvénykezés már vagy 80 éve nincs hatályban a túlságosan liberális Németországban, a védelem az Auschwitz-ba hurcolás és a statáriális főbelövés helyett más módszerekkel kényszerült harcolni.

Miután a védelem prominensei észlelték a támadó szabotőr tevékenységeit, harcba léptek és megpróbálták lépésről lépésre kiszorítani a támadót a stratégiai fontosságú területekről. Freiherr von und zu Schreck egyre magasabbra és magasabbra stromfolta a hadisarc összegét, abban a reményben, hogy a támadó gazdasága összeomlik és önmagától kapitulációra kényszerül. Nem számolt azonban azzal, hogy a támadó gazdasági hátterét - igaz, önös haszonszerzés reményében - zsidó uzsorások tőkésítették fel, így ez a taktika nem vezetett sikerre. Freiherr von und zu Schreck viszont egy ravasz hadicsellel bevette a stratégiai magaslatot (felső zár), amivel elérte, hogy sakkban tartsa a támadót. Eközben a másik fronton a táborparancsnok bevezette a hadiállapotot és az iroda területéről való visszavonulásra szólította fel a támadót. Mivel a támadó nem értett németül, a burkolt fenyegetést is tartalmazó felszólítást figyelmen kívül hagyta, ezzel az EsPresto AG területén is fellángoltak a harcok. A táborparancsnok - átgondolt stratégiával, a várható biológiai támadásra gondolva - kiürítette a körletet, így a támadó egyedül barikádozta el magát az üres teremben az íróasztala mögött. Amit a jelek szerint utolsó előtti töltényig tartani akar. A háborúba ismét beszálltak az I. office home háború veteránjai - ugyanis az intervencionista szabadcsapatok a háború végeztével nem oszlottak fel, hanem tevékenységüket tovább folytatták, sőt toborzás útján dandárrá szerveződtek.

A harccselekmények a hátországot is megviselték. Mindkét hadszíntér (az Ogre-schanze és az EsPresto AG irodája) sokat szenvedett a kiújuló biológiai támadásoktól, amelyek elsősorban a támadó közegészségügyi viszonyainak és szagának köszönhető. A támadó aljas módon terrorbombázásokat is bevetett, amelyek óriási károkat okoztak a Ogre-schanze állagában. A károkozásért járó kártérítéseket azonban Freiherr von und zu Schreck képes volt behajtani a Genfi Egyezmény pontjaira hivatkozva. A háború egyik ütközetében Freiherr von und zu Schreck találatot kapott és egy időre lazarettbe kényszerült. Így gyengélkedése miatt csak a stratégia magaslat birtokában bízhat abban, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Esélyeit viszont növeli, hogy erőit gépesített hadosztállyá szervezte (járókeret).

2020. április 22-én és 23-án a védelem azonban sose látott esélyt kapott a totális győzelem kivívására. Az intervencionista diverzáns alakulatok képesek voltak kicsempészni az ellenség képernyőjéről egy Top Secret minősítéssel ellátott screenshot-ot, amelyen meg voltak jelölve az ellenséges egységek elhelyezkedéseinek pontos koordinátái. Ezáltal a védelmi erők tökéletesen bemérték az ekkora már Frank Gutsche kódszóval jelölt Freiherr von und zu Schreck területén elhelyezkedő támadóállásokat. Az intervencionista szabadcsapatok a mindenkori orosz/szovjet taktika szerint tömegrohamot indítottak a végső győzelem kivívására, emberveszteségekkel (bannolások, letiltások) nem törődve.

Az intervencionista szabadcsapatok dandárja eddigre már akkora csapásmérő erővel rendelkezett, hogy az Ogre-schanze koordinátáit nagy kaliberű, 320 mm-es tüzérséggel (32 cm-es pizzák), gépesített egységekkel (motoros pizzafutárok), Molotov-koktélokkal (alkohol rendelések) szórták meg. A támadások közben dezinformációs propagandával is megszórták a támadó állásait (német apróhirdetések), amelyek óriási felfordulást és fejetlenséget okoztak az ellenség szervezettségében. A tüzérségi offenzíva súlyosságát jól jelzi, hogy napokon keresztül tartott, a támadó erői pedig csak tehetetlenül forgatták a fejüket, agysejtek milliói pusztultak el az armageddonban.

A Lebensraumot birtokló Freiherr von und zu Schreck megérzte a pillanat stratégiai jelentőségét. Többször is behatolt a támadó állásaiba, mindezt kopogtatás nélkül tette és hangos szóval felszólította a kapitulációra. Mivel a támadó nem akarta tudomásul venni a vereségét, Freiherr von und zu Schreck utolsó erőit is mozgósította a megsemmisítő erejű támadásban. Csapatai már nem hogy bajonettel, hanem puszta kézzel vívták az utolsó harcot, a végén már nyitott tenyérrel ütötték a támadó erőit. A támadó feje fölött kezdtek összecsapni a hullámok, mert időközben az EsPresto AG hadszínterén is vereséget szenvedett. Hosszú ideig még ragaszkodott ahhoz a tévképzethez, hogy bizonyos egységei még mindig utóvédharcot folytatnak az EsPresto területén, de a valóságban a vezérezredes ekkorra már minden állását és digitális jelenlétét megszüntette a hadszíntéren.

Látva kilátástalan helyzetét és a folyamatos szorongatást, a támadó végül rugalmas elszakadással az Ogre-schanze hadszínterét is elhagyni kényszerült. Ugyan fogadkozott, hogy mindez nem valódi visszavonulás és újbóli megerősödésével visszafoglalja az Ogre-schanze-ben és az EsPresto AG-ben birtokolt állásait, távozása valójában fejvesztett, reménytelen menekülést jelentett. Hadianyagainak, harceszközeinek nagy részét kénytelen volt hátrahagyni az Ogre-schanze területén, így Freiherr von und zu Schreck képes volt kompenzálni magát az elszenvedett veszteségekért. Az EsPresto AG-nál azonban nem kerülhette el a formális kapitulációt. Az SS-vezérezredes (hasonlóképpen Hitlerhez, a francia hadjáratot lezáró Compiègne-i vagon esetében) szándékos megalázásként a 13. "Handschar" SS-hadosztály egy osztagát (Mohamed) küldte el a feltétel nélküli kapituláció okmányaival.

A nagy visszavonulás Ausztriába vezetett, ennek során a támadó összeállt a Porrajmos néhány menekültjével és ideiglenesen Linz-ben táboroztak le. A támadó ereje és mentális képessége eddigre annyira meggyengült, hogy teljesen elvesztette befolyását a saját sorsa felett, így tulajdonképpen a cigánykaraván alárendeltségébe helyezte át erőit.

A linzi Blitzkrieg

A villámháborús taktika (Blitzkrieg) klasszikus iskolapéldája, az 1939-es lengyelországi hadjárat alig több, mint 1 hónapig tartott. Az 1940-es francia hadjárat is kevesebb, mint 2 hónap alatt befejeződött. A 2020-as linzi hadjárat azonban hadtörténelmi csúcsot döntött. Első ütközetében, az I. Partner hadműveletnél ugyanis mindössze 2020. szeptember 15-től október 8-ig tartott a totális győzelem kivívása, a II. Partner hadművelet pedig gyakorlatilag már akkor befejeződött, mielőtt elkezdődött volna.

Az I. Partner-hadművelet

A hadban álló felek

támadók:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, pedofil

védelem:

• Rainer Reichl, SS-vezérezredes
• Thomas Wegerer, SS-őrnagy
• Tóth Ádám, besorozott csendőr-főhadnagy
• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

Áldozatok

• 1 db kirúgott recskaboy
• 2 doboz bébitápszer

Rövid leírás

A támadó a Porrajmos menekültjeivel együtt érkezett meg Linz-be (Ausztria, avagy az Anschluss-t figyelembe véve: Dél-Németország) és a cigányok táborhelyén rendezkedett be, a Goethestrasse 7-ben. Azonban a rafinált cigányok nem hagyták, hogy a teljesen demoralizált támadó rajtuk kezdjen élősködni, hanem egy éjszaka szekérre ültek és magára hagyták a cigányputriban, a limlomjaikkal együtt.

A támadó Linz-ben újabb frontot nyitott, az újabb Lebensraum megszállása érdekében. A célpont ezúttal a 2. "Das Reich" SS-hadosztály világháború utáni újraszerveződése és partneri egységekkel (többek közt magyar csendőr osztaggal) való feltöltése, a (das) Reichl und Partner SS-hadosztály volt. A támadó a folyamatos vereségei és saját harci képességeinek, demoralizáltságának ismeretében eleve kétségek között kezdte meg a hadjáratot. A hajnali órákban gyakran riadt fel, poszttraumás stressz(nélküli nyugi) szindrómaként fegyverek (billentyűzetek) kereplését hallucinálva.

Ahogy a korábbi office home háborúk esetében, ezúttal is a intervencionista szabadcsapatok harcoltak az élen a fronton. A (das) Reichl und Partner SS-hadosztály még épp csak észlelte a veszélyt és elkezdett hadállásaiba felvonulni, amikor az intervencionista szabadcsapatok már az egész hadjáratot eldöntő csapásokat mértek a támadóra. Ahogy a világháború moszkvai csatájában bizonyos német felderítőegységek már elérték a moszkvai villamos külvárosi végállomását, a 2020-as linzi Blitzkrieg-nél a szabadcsapatok "Holz-Känguru" felderítőegysége egészen a támadó főhadiszállásáig jutott el. Sőt a támadó egységeiről kamerafelvételeket is készített a szabadcsapatok hírszerzése számára, mielőtt küldetését teljesítve, észrevétlenül visszavonult. Így a berlini Wedekindstrasse-i hadálláshoz hasonlóan a Goethestrasse-i felvonulási terv is az intervencionista szabadcsapatok kezébe került. Ekkor derült fény arra is, hogy a támadónak nem volt lehetősége metamfetaminnal erősíteni harci kedvét és képességeit, mint anno a német katonáknak, ehelyett bébitápszer cuclizásával próbálta erősíteni a szervezetét.

A szabadcsapatok dandárja már épp a legmagasabb szinten folytatott taktikai tanácskozást (amely során szövetségesi kapcsolatot terveztek létesíteni a támadó hátában harcra készen álló magyar csendőr osztaggal), amikor a hadjárat amilyen hamar elkezdődött, úgy véget is ért. Meg sem várva a támadó szabotőr tevékenységének kiteljesedését, a (das) Reichl und Partner SS-hadosztály parancsnoksága egyszerűen magához rendelte a támadót és azonnali kapitulációra szólította fel. A támadót mindez felkészületlenül érte, még "nürnbergi per II" sem volt, ahol előadhatta volna védekezését, így a békediktátumot azonnal aláírta.

Az alig több, mint 3 hétig tartó Blitzkrieg így újabb totális vereséggel ért véget a támadó számára, akinek a kilátásai egyre reménytelenebbek.

A II. Partner-hadművelet

A hadban álló felek

támadók:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil

védelem:

• Andreas Fellner, vezérkari főnök
• dr. Sarvenas Enayati Ettehadieh, vezérkari ezredes

Áldozatok

• 1 db kirúgott recskaboy
• 1-2 db feleslegesen elfogyasztott, hadjáratot eldöntő dobozos sör

Rövid leírás

Nem sokkal az első linzi hadműveletben elszenvedett totális veresége után a támadó igazán aljas lépésre szánta el magát. Korábban csak Romániára volt jellemző az az erkölcsi pöcegödör szint, hogy addigi megbízható szövetségesét elárulva, azt azonnal hátba támadta. A támadó már a II. office home háború alatt is rengeteget köszönhetett az őt támogató, feltőkésítő zsidó uzsorásoknak, akik egyáltalán lehetőséget biztosítottak neki, hogy ne Etiópia szintű hadianyagokkal háborúzzon. Hála helyett azonban a támadó ellenük fordult és a zsidó uzsorások egyik prominensének, a Partner Banknak a hátországát kívánta felforgatni, pénztartalékaikat felemészteni, informatikai rendszerüket tönkretenni, hadállásaikba poloskákat (vagy csótányokat, penészkolóniát) telepíteni.

A (das) Reichl und Partner után így már II. Partner hadműveletnek nevezhető Partner Bank elleni hadműveleti terv azonban csúfos kudarcot vallott. Olyannyira, hogy bátran pályázhatna a világtörténelem legrövidebb hadjárata címre. Ugyanis a támadó gyakorlatilag már a háború kitörése pillanatában vereséget szenvedett. A támadó erői még épp csak tanácskozást folytattak az erre kijelölt fórumon a Partner Bank elleni hadműveletről, amikor a Bank megneszelte az ellenséges invázió tervét (a támadó valószínűleg a beszivárgás alkoholmámoros állapota miatt bukott le, ezért adhatták le a vészjelzést az őrök) és azonnali, megelőző csapást foganatosított. A szőnyegbombázás és a taktikai atomfegyver bevetése megsemmisítő erejű volt, hatására nukleáris tél és (auti) cunami söpört végig a támadó főhadiszállásán és fórumán.

A terrorellenes hadjárat

A hadban álló felek

támadók:

• Rachel Levine, az USA haderejének négycsillagos admirálisa (más néven: Tibcédesz, Kaffmerci, TranyóTibi)
• al-Yutkah, iszlamista szabadságharcos (más néven: Juddka, Lyudka)

védelem:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil

terrorelhárítók:

• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)
• Stadtpolizeikommando Linz

Áldozatok

• 2 db kilakoltatott támadó
• 1 db széjjelvérezett és széjjelfosott "Retschkabarlang"
• temérdek elfogyasztott alkohol és drog

Rövid leírás

A II. Partner-hadművelet után egy időre fegyvernyugvás következett be. Az addigi támadó megszállva tudta tartani a linzi erődítményt a Goethestrasse 7 alatt, azonban csapásmérő ereje kimerülésével és demoralizáltsága miatt felhagyott a további támadó hadműveletekkel és védelemre rendezkedett be. Nem számított azonban arra, hogy a 2021-es évben egy terrorellenes hadjáratba csöppen bele, mi több, annak aktív szereplőjévé válik. Ugyanis saját "Retschkabarlang" fedőnevű főhadiszállása került egy időre megszállás alá, így a továbbiakban őrá hivatkozunk védelemként és a megszállókra támadókként.

Míg kimerült csapatai feltöltésre vártak, egy országhatárral arrébb terrorellenes háború tombolt. A hadat viselő felek egyike Rachel Levine, az USA haderejének transznemű négycsillagos admirálisa, akinek csapatai folyamatos harcban álltak al-Yutkah iszlamista erőivel, aki az elnyomói ellen harcolt. A terrorellenes hadjáratok nem szoktak országhatárokra tekintettel lenni, így ezek a különösen brutális összecsapások átterjedtek Ausztriára és elérték Linz-et. A védelem figyelemmel kísérte az összecsapásokat és felvette a diplomáciai kapcsolatot mindkét féllel. Ugyanis a szeme előtt lebegő Nobel-békedíj tekintetében esélyesebbnek tekintette ezt a békefolyamatot, mint hogy közreműködjön az arab-izraeli konfliktus megnyugtató rendezésében.

A védelem béketárgyalásra hívta a hadviselő feleket, amelyre semleges helyszínt, saját linzi főhadiszállását választotta, vagyis a "Retschkabarlangot". A békefolyamat azonban balul sült el - a "Retschkabarlang" maga is hadszíntérré változott. Bár a behívásukat és a csapatok Linz-be utazási logisztikáját maga a védelem szervezte, a támadók megszállás alá vonták a körzetet, a védelemnek pedig a saját Lebensraum-áért kellett defenzív hadműveleteket folytatnia. Volt, hogy a saját állásaiból is kiszorították a támadók, és mivel erőit nem érezte elégségesnek, hogy ismét áttörje a frontot, így csak hírszerzési csatornákon volt képes tájékozódni arról, mi folyik a hadműveleti területen. Máskor a helyzet olyannyira eszkalálódni látszott, hogy egy csetnik és egy magyar büntetőzászlóalj szabadcsapatainak intervenciója is reális veszélynek tűnt.

Ahogy az USA-iszlamista hadműveleteket ismerjük, a támadások és a válaszcsapások kegyetlenek voltak. Rachel Levine és al-Yutkah erői szinte megállás nélkül harcban álltak egymással, a Genfi Egyezményre fittyet hányva, így a hadszíntérként szolgáló "Retschkabarlang" padlóját és WC ülőkéjét rövidesen vér és szar borította be. A helyzetet nem segítette, hogy mind a támadók, mind a védelem erőteljesen alkoholizált, sőt a droghoz is fordultak, így a bódult állapot szintén rendszeresen hozzájárult a konfliktusok kiújulásához. A védelem kétségbeesetten próbálta tartani az állásait, azonban ezzel sokszor csak azt érte el, hogy a két fél még egymással is képes volt rövid időre tűzszünetet kötni és együttesen léptek fel a védelem ellen. Ez igazolta azt a sokszor konteónak gúnyolt teóriát, hogy a felszínen kérlelhetetlen harcot folytató USA és iszlamista erők a háttérben képesek lepaktálni és összefogni harmadik fél ellen.

A támadók a védelem ellen fordulása nem volt véletlen. A hadjárat során továbbra is aknamunkát folytattak az intervencionista szabadcsapatok egységei, akik évek óta támadták a védelem pozícióit, hol erőteljesen, hol csökkentett intenzitással. Sőt mi több, levéltári kutatások afelé mutatnak, hogy egyenesen az intervencionista szabadcsapatok hírszerzése volt az, aki a támadók és a védelem között a diplomáciai kapcsolatot elősegítette és ösztönözte. A hadjárat annyira kegyetlen volt, hogy a legnevesebb nemzetközi híroldalak és TV híradók, így a BBC, a CNN és a Fox News is beszámoltak a hadviselő felek brutális cselekedeteiről. A nemzetközi figyelem és a "Retschkabarlangból" kiszűrődő csatazaj addig eszkalálódott, hogy végül a Stadtpolizeikommando Linz békefenntartó egységét vezényelték a katasztrófa súlytotta övezetbe. A Stadtpolizeikommando erőteljes fellépésének hatására elhallgattak a fegyverek, az osztrák állam béketerve pedig salamoni döntést hozott: a "Retsckabarlangot" demilitarizált övezetté nyilvánították. A támadókat kilakoltatták, kénytelenek voltak elhagyni a vérrel és szarral borított hadszínteret. A védelem megtarthatta ugyan a "Retschkabarlangot", azonban a jövőre nézve erőteljesen meg kell lapulnia, mert az átadásra került jegyzék szerint amennyiben ismét fellángolnak a harcok a demilitarizált övezetben, az ő erőit is erőszakkal fogják eltávolítani.

Az igazság odaát van... és az IDF bevonulása

A hadban álló felek

támadók:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil

védelem:

• Rachel Levine, az USA haderejének négycsillagos admirálisa (más néven: Tibcédesz, Kaffmerci, TranyóTibi)
• al-Yutkah, iszlamista szabadságharcos (más néven: Juddka, Lyudka)
• Victor von Ungarn, a "Youtube trash" hadseregcsoport parancsnoka
• X-COM HQ
• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

kétséges hovatartozású:

• Az izraeli IDF "Golda Meir" dandárja

Áldozatok

• 1 db mobiltelefon
• 1 db billentyűzet
• 1 db 800 eurós tablet
• 1 db Land-Lease harckocsi

Rövid leírás

A hadműveletek kis idő múlva újra felélénkültek. A védelem ismét támadásba ment át, így innentől megint csak ő lett a támadó fél. A Stadtpolizeikommando Linz békefenntartók hatására a támadó, valamint Rachel Levine és al-Yutkah erői nem sértették meg a demarkációs vonalat, így csak távbeszélőn harsogtak harci propagandát egymásnak. A hadműveletekben a szövetségi rendszerek eddig is bonyolultak voltak - hol egyik fél kötött ideiglenes szövetséget a másikkal, hol a másik kezdett újabb hadműveletekbe az egyikkel szemben.

Egy váratlan húzással azonban a támadó Rachel Levine-nel tervezett szorosabb együttműködésre lépni. Olyannyira, hogy perszonáluniót tervezett alapítani csapataiknak összeolvadásával. Rachel Levine látszólag hajlott a szorosabb viszonyra, kapcsolatukat hivatalos közlönyben tárták a világ elé. Azonban az összeolvadás nem jött létre, mert a támadó seregei nem bírtak megfelelő harckészültséggel, lövegei csődöt mondtak.

Ha már az összeolvadás kudarcba fulladt, a támadó más módot talált ki, hogy hozománnyal lekenyerezze és véglegesen maga mellé állítsa Rachel Levine-t. Hivatalos, aláírt papíron, Land-Lease szerződés keretében egy harcjárművet bocsátott a rendelkezésére. A veterán, sok csatán átesett harckocsi már 23 éve, vagyis a koszovói háború óta szolgálatban volt, de a támadó azt gondolta, a gépesített egységekkel nem rendelkező Rachel Levine számára ez is nagylelkű ajándék lehet.

Nem számolt azonban egy megkerülő hadművelettel, amit a "Youtube trash" hadseregcsoport hajtott végre mesteri szervezettséggel. A hadseregcsoport számos felderítő egységet küldött ki, akik mélységi felderítéssel kémfotókat készítettek és műholdfelvételek segítségével bemérték Rachel Levine parancsnoki harcjárművét, aki ekkoriban al-Yutkah-val közösen innen irányította csapataik mozgását. A harckocsit megtévesztésből hol egyik, hol másik állásba vezényelték át és ásták be, de a felderítők újra és újra a nyomára bukkantak.

A hadseregcsoport parancsnoka, Victor von Ungarn személyesen utazott a frontra, hogy fegyverszünetet kössön Rachel Levine és al-Yutkah erőivel. A fegyverszünet olyannyira jól sikerült, hogy a felek jó hangulatú diplomáciai megbeszélést folytattak és kis híján szövetségre is léptek. Rachel Levine ahogy korábban is számos alkalommal, ezúttal is kifejezetten felhívta Victor von Ungarn-t a seregeik egyesítésére, de a hadseregcsoport parancsnoka ezt udvariasan visszautasította.

A támadó a híradós közvetítésekből tájékozódott a fejleményekről. Éktelen haragra gerjedt, hogy az ő perszonáluniós javaslata visszautasításra került, valamint a diplomácia nyelvén szólva, tárgyalásaik során "nem közeledtek az álláspontok" Rachel Levine-nel, míg esküdt ellenségével, Victor von Ungarn-nal "szívélyes hangnemben" alakultak a tárgyalások. A támadó ekkor Hitler végnapjaihoz hasonló idegösszeomlást produkált, dühödten ismételgette, hogy Rachel Levine miért mondta állandóan neki, hogy "csapataid miért állomásoznak itt?", illetve "ne mérjed be az egységeim tartózkodási helyét!", Victor von Ungarn-nak azonban miért nem mondta ugyanezeket? A támadó ezen olyannyira felhergelte magát, hogy számtalan hadianyagát (mobiltelefont, billentyűzetet, 800 eurós tabletet) megsemmisítette idegességében.

Nem csak ezek az eszközök semmisültek meg. Ahogy Rachel Levine tudomást szerzett arról, hogy a támadóval ismét kiújultak a harcok és az - a szerződés ellenére - visszaköveteli a Land-Lease harcjárművet, az egyetlen módszerhez fordult, hogy hadianyagai ne kerülhessenek az ellenség kezébe: módszeresen leamortizálta, harcképtelenné tette a harckocsit.

A harckocsit végül elhagyta a személyzete, a "Youtube trash" hadseregcsoport pedig végleges csapásokat mért rá a teljes megsemmisítésig. Volt hogy nappal, volt hogy éjjellátó berendezéssel felszerelve tankelhárító egységek indultak bevetésre és egymás után vitték be a jól dokumentált találatokat Rachel Levine egykori parancsnoki harcjárművébe. A teljesen harcképtelenné vált járművet végül a műszakiak elszállították, ma már a helyét csak háborús memento őrzi.

Ekkoriban történt, hogy a támadó - valószínűleg mentális állapota eredményeképp - szörnyű felfedezést tett. Az kezdett felsejleni neki, hogy talán Rachel Levine azért tudott győzedelmeskedni fölötte, mert szövetségese, al-Yutkah valójában nem is ember. Hanem démon! Mivel eddigi Lebensraum-jait tehetségtelensége miatt egyre-másra elveszítette, ezúttal sikerült a céljaihoz legmegfelelőbb szervezethez felvételt nyernie: Az X-COM ugyanis kifejezetten a földönkívüli és paranormális entitások elleni hadviselést tűzte a zászlajára. Az X-COM ügynökké átvedlett támadó régi vágya valóra vált, az X-COM-nál ugyanis egy medencés (fürdőkádas) irodában dolgozhat. Már el is kezdte a Lebensraum-ot belakni és az irodai fürdőkádat életvitelszerűen használni. Azonban kérdéses, hogy meddig tud megmaradni a szervezet kötelékében. A hadműveleteit folyamatosan monitorozó intervencionista szabadcsapatok ugyanis mindössze egy zsanér alapján bemérték az X-COM HQ-t és nagy erőkkel juttatták el a támadó korábbi háborús bűntetteivel kapcsolatos tényfeltárásokat az X-COM vezetőségéhez.

A támadó végül se az X-COM-nál, se más hadállásban nem volt képes megmaradni. Az intervencionista szabadcsapatoknak folyamatosan áramlott az erősítés és jól működő hírszerző, felderítő egységeiknek hála, pillanatnyi nyugtot sem hagytak a támadó erőinek. Egyik hadállás után a másikból füstölték ki. Már a zsidó uzsorásokkal se nagyon tudta feltőkésíteni a hátországát, így gazdasága romokban hevert. Szövetsége Rachel Levine-nal is csak ideig-óráig működött. Ahogy a négycsillagos tábornok észlelte, hogy a támadó tüzérsége és lövegei elavultak, csak alapos huzagolás után képesek célra tartani, valamint már gazdaságilag sem előnyös számára a szövetség, rugalmas elszakadással visszavonta erőit Magyarország területére. A támadó egyedül maradt beásva Bécs városában és már csak egyetlen reménysége maradt.

A totális vereség hírére aktivizálta magát ugyanis az izraeli IDF "Golda Meir" dandárja - amely egykor magának a támadónak is felettes egysége volt - , felvonult a támadó bécsi bázisánál és ellentmondást nem tűrően alárendeltségébe kívánta átcsoportosítani a támadó csapatait. A támadó ennek ellenállt, így a szövetség meglehetősen ingatag lábakon állt. Az izraeli dandár sosem a finomkodásáról volt híres és a papíron szövetségesi viszony ellenére nagyjából hasonló határozottsággal és erőszakossággal járt el, mint otthon a palesztin kisgyerekekkel. A bázison jelenleg folyamatosan pattanásig feszült a helyzet, harsányan óbégat a "Golda Meir" dandár légószirénája, a hadtáp pedig egyre rosszabb minőségű. A háborús helyzetekben már jóval harcedzettebb, rutinosabb izraeli dandár pontosan tudja, hogy az ellenséges erők leginkább a hírszerzési csatornákat monitorozzák, ezért fokozatosan követeli a támadótól a totális rádiócsendet és a háborús elsötétítést.

Azonban egy új és minden eddiginél veszélyesebb ellenség felbukkanása fenyeget! Amelynek felségjelzése (a Revenge on Army után szabadon) egy villámot ellopni készülő barna kéz...

Rakétatámadás a magyar Parlament ellen

A hadban álló felek

támadók:

• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)
• Magyar Rendőrség

védelem, a szövetség:

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil
• Rachel Levine, az USA haderejének négycsillagos admirálisa (más néven: Tibcédesz, Kaffmerci, TranyóTibi)
• Oussama Dhaya Mauerbauer, al-Kaida terrorista

Áldozatok

• 1 db letartóztatott Rachel Levine
• napi 23 hektoliter sárgásfehér, bágyadtan buggyanó, bűzös akkumulátorsavhoz hasonlatos, undorító gennylé

Rövid leírás

Az ismét védelemre kényszerült támadó beásva maradt bécsi bázisán, de ereje annyira meggyengült, hogy támadó hadműveleteket már képtelen volt indítani. Innentől tehát ismét védelemnek fogjuk nevezni. Az IDF "Golda Meir" dandárja időközben visszatért hazájába, mert rájött, hogy a palesztin terroristákkal jobban szót lehet érteni, mint Rachel Levine-nel és al-Yutkah-val.

A meglehetősen szövevényesen alakuló szövetségi viszonyok azonban valamelyest stabilizálódtak olyan módon, hogy a védelem és Rachel Levine tartósabb szövetségre léptek (így innentől őket "a szövetségnek" fogjuk azonosítani), Rachel Levine és al-Yutkah szövetsége azonban megszakadt. Utóbbi rugalmas elszakadással elhagyta a hadszínteret és egy magyarországi börtönzászlóalj toborzásával próbált erőt gyűjteni.

A védelem és Rachel Levine viszonyát ugyanakkor nem igazán a "szövetség", sokkal inkább a "polgárháború" szó fejezné ki pontosabban. Az együttműködés leginkább az alacsony színvonalon mozgó hadtáp viszonyában állt fent, de a kisebb-nagyobb összecsapások, határvillongások folyamatosak voltak. A szövetséggel azonban a kereskedelmi együttműködés is fellendült. Ez leginkább az ipari folyadékok felhasználásában öltött testet, többféle viszonylatban is. A szövetség eltörölte az alkoholbehozatal korlátozásáról szóló törvényeket, így a környékbeli Billa import alkoholos italok soha nem látott mennyiségben áramlottak be a határon.

De a felek között is jelentőssé vált az ipari folyadékok export-importja és igazából ez volt az összetartó ereje a szövetségnek. A védelem által termelt sárgásfehér, bágyadtan buggyanó, bűzös akkumulátorsavhoz hasonlatos, undorító gennylé legfőbb (sőt, kizárólagos) importőre és befogadója Rachel Levine volt. De Rachel Levine termelésének is megvolt a piaca - az ő domborzati viszonyainak és barlangrendszereinek természeti kincsei, vagyis a gennyes nedvedzése és a hol húgysárga, hol világosbarna hegyipatakjai is lelkes fogyasztóra találtak a védelem személyében.

Az idillinek annyira nem, polgárháborúsnak annál inkább nevezhető viszonyokat azonban egy újabb kereskedelmi szerződés kuszálta össze. Az éjszaka leple alatt rendszeresen érkezett a szövetség főhadiszállásához egy lefüggönyzött, elsötétített jármű, amelynek egy villámot ellopni készülő barna kéz volt a felségjelzése. Ettől az egységtől rendszeresen kétes eredetű szállítmányokat pakoltak be a főhadiszállásra, amelyek után ráadásul a fent említett kereskedelem is rendszeresen megélénkült.

A frontot immár egyedüliként tartó intervencionista szabadcsapatok azonban a védelem gyengeségét és sebezhetőségét felderítve annyira felbátorodtak, hogy újabb és újabb támadásokat kezdtek indítani. A szövetség egyre több pozícióját volt kénytelen feladni a szabadcsapatok kiváló hírszerzésének és precíziós csapásainak köszönhetően, mígnem egy Oussama nevű terrorista sejt fogadta be a rejtekhelyére őket. A rejtekhelyet a szabadcsapatok dandárja folyamatosan bombázta hírszerzési és tényfeltárási információkkal, az al-Kaida terrorista azonban egyelőre még továbbra is a rejtekhelyén bújtatja őket.

Rachel Levine azonban megelégelte a magyarországi központú intervencionista szabadcsapatok tevékenységét és szövetségese, a védelem minden tekintetben vett impotenciáját, így meglepetésszerű ellentámadási haditervet dolgozott ki. Diverzánsként átszivárgott a magyar határon és egyenesen az ország Parlamentjét tervezte rakétacsapásokkal megsemmisíteni, hogy ezzel destabilizálja az intervencionista szabadcsapatok kormányzatát. Tervét azonban gondatlanul elkotyogta a túlzásba vitt Billa import termékeinek hatására, az intervencionista szabadcsapatok hírszerzése így bemérte tartózkodási helyét és parancsba adta rohamegységének, a Magyar Rendőrségnek Rachel Levine semlegesítését.

A rohamegység élő adásban kapcsolta le Rachel Levine-t, az akciót és az arról szóló híradásokat így nézők milliói követhették. Ráadásul megtaláltak nála egy adagot is a villámos felségjellel importált szállítmányból, így Rachel Levine-nak emberiség elleni bűntetteiért a Hágai Törvényszék előtt kell felelnie.

A fejlemények a legrosszabbul a védelem kereskedelmét érintették, aki így felvevőpiac hiányában kénytelen a sárgásfehér, bágyadt akkumulátorsavat a csatornába folyatni.

A Führerbunker

A hadban álló felek

támadók:

• intervencionista szabadcsapatok (23. "Soditrollok" dandár)

'védelem

• Kiss Endre Farkas (SoDI), tehetségtelen kvázi-programozó, tehetségtelen streamer, pedofil

Áldozatok

• A Neusachsen-i Schwalbe presszó italpultja

Rövid leírás

A védelem az összeomlás szélére került. Szövetségesei mind elhagyták, egyedül kellett hadállásait tartania a megújuló támadásokkal szemben. A támadók hírszerzése kiválóan működött: akárhol felbukkant, akárhol próbált hadállásokat kialakítani, azonnal koordinált össztüzet kapott a nyakába. Mivel tartalékai elfogytak, hadállásait pedig képtelen volt megtartani, az ausztriai hadszínteret is feladni kényszerült. Mivel más lehetősége nem volt, kénytelen volt visszavonulni ismételten az izraeli IDF "Golda Meir" dandár alárendeltségébe, amely Neusachsen-ben állomásozott. Megpróbálkozott még egy ellentámadással és a szegedi Tisza folyónál hídfőállás kialakításával, de az ott járőröző nagy fehér lamantin felségjelet viselő, vaskos páncélzattal ellátott tiszai monitor visszaverte a próbálkozást.

A Neusachsen-i Führerbunker volt a védelem utolsó állása. A támadók minden oldalról bekerítették és meg-megújuló támadásokkal zaklatták. Bár a végső hadállást a "Golda Meir" dandár alaposan megerődítette, még éjjellátó berendezéseket is felszerelt, a támadók többször betörtek Neusachsen-be és propagandaanyagokkal árasztották el a települést. Ez érzékenyen érintette a védelem utánpótlási vonalait, mert a hátország készleteit a Schwalbe presszó biztosította, amely így a támadók által belőtt körzetté vált. A védelemnek azonban még felettes egysége, a "Golda Meir" dandár sem hagyott nyugtot, amely állandóan ellentámadásba próbálta belehajszolni, másrészről pedig a Neusachsen-i erődítmény folyamatos ostroma miatt (jogosan) a védelmet tette felelőssé. A védelem nem csak a gazdasági, hanem a mentális összeomlás szélére is került: Az izraeli "Golda Meir" dandár légószirénája megállás nélkül visított a fülébe, a sikertelen ellentámadásokért pedig hasonlóan büntette, mint a palesztin kisgyerekeket: villával szurkálta.

Ahogy annak idején a Führer a ciánkapszula és a revolver felé kezdett el egyre sűrűbben tekintgetni, úgy tekintgetett egyre sűrűbben a védelem a sörösdobozok és a mestergerendáról lelógó kötél felé...

ALTERNATÍV BEFEJEZÉS: A Neusachsen-i Endlösung

Újabb veresége után a támadó lehetőségei végletesen beszűkültek. Mivel Németországban és Ausztriában nem volt tovább maradása, szemeteszsákba gyűjtött kacatjaival a vasútállomásra vánszorgott. Mint egy púpos batyus galiciáner, vonatra szállt, a végállomás pedig nem volt más, mint Neusachsen (Újszász, Magyarország). A támadó még a vert helyzetben is nagy lelkesedéssel ült a vonaton, ugyanis szilárdan hitt benne, hogy a világtól elzárt, csekély stratégiai jelentőségű Neusachsen-ben héderelve erőt gyűjthet és esetleg ellentámadásba lendülve visszafoglalja korábbi feladott állásait. Neusachsen-ben tervezte lakhelyét erődítménnyé alakítani, hogy afféle Führerbunker-ként, az utolsó erődítményből a csodafegyver segítségével az utolsó órában is megfordítsa a háború menetét. Azonban minden másként alakult.

A Neusachsen-i vasútállomáson nem fogadta virágeső, vörös szőnyeg és sivalkodó fehérnépek a 2006-os népfelkelés hős veteránját. Ellenben kancsukáján dobolva ott várt rá az '56-os forradalmat eltipró Bata István honvédelmi miniszter hűséges ivadéka, Bata Gyöngyi ÁVH-alezredes, a VI. (büntetőügyi) Főosztály tisztje, a Neusachsen-i internáló tábor parancsnoka. A támadó nem így képzelte el a végső erődítményként szolgáló Führerbunkerét. Azt gondolta, hogy a "batyki Tigris" legendájának mintájára, Neusachsen-ben is is lapul a pajtában pár elrejtett, beásott harckocsi, amelyek élén az ellentámadást vezetni tudná. Bárcsak tudta volna, hogy a lakhelyéül szolgáló "macskaólat" közel sem az ott állomásozó Tigris és Párduc harckocsik után nevezték el...

A héderelésből sem lett semmi. Bata Gyöngyi ÁVH-alezredes azonnal málenkij robotra parancsolta a támadót, ugyanis le kellett dolgoznia évtizedek élősködését, pénzszórását, az eltapsolt vagyonokat. A támadó ásót és lapátot kapott, majd pedig közösen a többi meggyötört arcú rabbal, közmunkában tisztította az útpadkát, szedte a csikket, felsöpörte a faleveleket - és ha senki nem látta, a bokrok rejtekében lehúzott egy-egy tüskét.

Élete során ritkán történt ilyen, de egy éjszaka a támadó ráeszmélt, hogy most már tényleg vége. Ahogy a Führerbunkerben körülnézett, és látta magát egy matracon heverni, 26 szétdobált, üres sörösüveggel körülvéve, nem látott más megoldást. Csodafegyverétől várta a megváltást. De a csodafegyvere is csődöt mondott. Így hát csőre töltötte a csodafegyvert és maga felé irányozta... Néhány nehéz sóhajtás után nagy nehezen elsütötte... De a fegyverből is csak némi bágyadt fehér folyadék buggyant elő.

Ha arra jársz, talán még ma is látod az egykori parancsnokot, amint a vasútállomás restijében szívószállal szürcsöli kitörött fogai között a Kőbányait. Hallhatod, ahogy a söntésnél dadogva meséli, milyen volt, amikor még frissen élére vasalt (igaz, 3 számmal nagyobb) egyenruhában, diadalmas robothadseregei élén rettegte a nevét Németország és Ausztria. Azonban a rá szegeződő vizenyős szemek csak opálos tekintettel merednek a semmibe, a borvirágos orrok horkantanak egyet, a kérges tenyerek pedig csak legyintenek egyet a levegőben, mielőtt az egész kompánia felszedelőzködik egy újabb munkanapra, a soha véget nem érő málenkij robotban.