Az örök holnap
Az örök holnap egy stílusparódia, amely SoDI egy átlagos napját mutatja be dramatizált formában.
Danyiil csupán a színdarab első felvonását írta meg, a folytatásokat elsodikázta.
AZ ÖRÖK HOLNAP
Színdarab
Írta: Danyiil Romanovics
Első szín
Pátyi odúban
SZEREPLŐK
Endre – gnóm
Gyöngyi – Endre anyja
Márton – lomos
Krokkó – dologtalan lézengő
(Endre székében ül meztelen. Gyöngyi balról be.)
GYÖNGYI:
Jöjj, fiam, indulunk a
Csontkovácshoz. Éve immár,
Hogy nem látta színedet sem,
S púpod ismét egyre púposabb.
ENDRE:
Anyám, ne sürgess,
A tatár nyakunkba nem liheg.
Elmegyek Mindszent havában,
Ha akkor sem, hát Pünkösdkor.
Hátam, bordáim nem fájnak,
S hahh! - a kiroprakta
Lévi törzséből származik.
GYÖNGYI:
De hát mily’ ferdén ülsz
E percben is székedben.
ENDRE:
Kedvem tartja így. Megmondám,
Csontkovácshoz nem megyek.
GYÖNGYI:
Ez esetben elmegyünk az
Orthopediára. Csakhogy ottan
Várni kell sokat.
ENDRE:
Ép s erős vagyok. De Pest-Budán
Gárdatüntetés lesz fertály óra múlva.
Oda elkocsizhatunk.
GYÖNGYI:
Ily’ rebellióban részt nem vehetsz,
Hintómat e célra nem használhatod.
ENDRE (fennen)
Az ég szakadjon rád, boszorkány,
S a mennykő csapjon hajlékodba!
GYÖNGYI:
Hajlékom tiéd is.
ENDRE:
Csupán mert oly’ részvéttel teli
Szívem irántad, noha hálátlanul
Még kocsidat sem adod kezemre.
Hagyj magamra, s többé
Erre meg ne lássalak.
GYÖNGYI:
Húsvét elmúlt. A Hold az égen
Kétszer nőtt s fogyott el, s te
Nem fizettél.
(Gyöngyi balra el.)
ENDRE (önmagának)
Ez sem érti az új idők szelét,
Pediglen mondám számtalanszor.
A fa nem nő ki egy éj alatt,
S a tenger sem egy csapásra
Vássa el a gránitsziklát.
Minden egy folyamat, s a
Természetnek szabott rendje van.
Azonban e gárdatüntetés
Nem hagy nyugodni. Fölvevőmet
Sok aranyért minek vettem?
A nekem dobott alamizsnából
Masinámat megvásároltam,
S hasznát nem veszi a köz?
Elmegyek hát, s krónikámban
Új fejezet lesz e tüntetésnek.
(Távbeszélőjét felveszi)
Halló, Márton, el tudnál-e
Pátyról Pest-Budára engem fuvarozni?
MÁRTON hangja:
Hintóm nincs, s nem volt soha.
Két hete sincs, tudod, midőn
Pribékek fogtak le s legott
Tömlöcbe zárva tartottak vasban.
S te csupán akkor izensz, mikor
Fuvaromra volna szükséged.
(Márton leteszi.)
ENDRE:
A tanár úr autójával
Tüstént ott leszek.
(Távbeszélőjét ismét fölveszi)
KROKKÓ:
Endre, legjobb tanítványom!
Édesanyám nyugdíjából naftára
Oly kevés jutott. Bocsásd meg,
De Pestig s vissza nem vihetlek.
ENDRE:
Hisz’ milliom aranyat nyertél
A királytól utóbbi pörödben.
KROKKÓ:
Előbőröm így varrattam vissza.
(Krokkó leteszi)
ENDRE:
Ha héberek vesznek körül, hát
Busszal megyek Pest-Budára.
Első szín vége.
