Az örök holnap

Az örök holnap egy stílusparódia, amely SoDI egy átlagos napját mutatja be dramatizált formában.

Danyiil csupán a színdarab első felvonását írta meg, a folytatásokat elsodikázta.

AZ ÖRÖK HOLNAP

Színdarab

Írta: Danyiil Romanovics

Első szín

Pátyi lakásban

SZEREPLŐK

Endre – gnóm

Gyöngyi – Endre anyja

Márton – lomos

Krokó – hazafias "önjelölt néptribun", egyesek szerint dologtalan lézengő

(Endre székében ül meztelen. Gyöngyi balról be.)

GYÖNGYI:

Jöjj, fiam, indulunk a

Csontkovácshoz. Éve immár,

Hogy nem látta színedet sem,

S púpod ismét egyre púposabb.

ENDRE:

Anyám, ne sürgess,

A tatár nyakunkba nem liheg.

Elmegyek Mindszent havában,

Ha akkor sem, hát Pünkösdkor.

Hátam, bordáim nem fájnak,

S hahh! - a kiroprakta

Lévi törzséből származik.

GYÖNGYI:

De hát mily’ ferdén ülsz

E percben is székedben.

ENDRE:

Kedvem tartja így. Megmondám,

Csontkovácshoz nem megyek.

GYÖNGYI:

Ez esetben elmegyünk az

Orthopediára. Csakhogy ottan

Várni kell sokat.

ENDRE:

Ép s erős vagyok. De Pest-Budán

Gárdatüntetés lesz fertály óra múlva.

Oda elkocsizhatunk.

GYÖNGYI:

Ily’ rebellióban részt nem vehetsz,

Hintómat e célra nem használhatod.

ENDRE (fennen)

Az ég szakadjon rád, boszorkány,

S a mennykő csapjon hajlékodba!

GYÖNGYI:

Hajlékom tiéd is.

ENDRE:

Csupán mert oly’ részvéttel teli

Szívem irántad, noha hálátlanul

Még kocsidat sem adod kezemre.

Hagyj magamra, s többé

Erre meg ne lássalak.

GYÖNGYI:

Húsvét elmúlt. A Hold az égen

Kétszer nőtt s fogyott el, s te

Nem fizettél.

(Gyöngyi balra el.)

ENDRE (önmagának)

Ez sem érti az új idők szelét,

Pediglen mondám számtalanszor.

A fa nem nő ki egy éj alatt,

S a tenger sem egy csapásra

Vássa el a gránitsziklát.

Minden egy folyamat, s a

Természetnek szabott rendje van.

Azonban e gárdatüntetés

Nem hagy nyugodni. Fölvevőmet

Sok aranyért minek vettem?

A nekem dobott alamizsnából

Masinámat megvásároltam,

S hasznát nem veszi a köz?

Elmegyek hát, s krónikámban

Új fejezet lesz e tüntetésnek.

(Távbeszélőjét felveszi)

Halló, Márton, el tudnál-e

Pátyról Pest-Budára engem fuvarozni?

MÁRTON hangja:

Hintóm nincs, s nem volt soha.

Két hete sincs, tudod, midőn

Pribékek fogtak le s legott

Tömlöcbe zárva tartottak vasban.

S te csupán akkor izensz, mikor

Fuvaromra volna szükséged.

(Márton leteszi.)

ENDRE:

A tanár úr autójával

Tüstént ott leszek.

(Távbeszélőjét ismét fölveszi)

KROKÓ:

Endre, legjobb tanítványom!

Édesanyám nyugdíjából naftára

Oly kevés jutott. Bocsásd meg,

De Pestig s vissza nem vihetlek.

ENDRE:

Hisz’ milliom aranyat nyertél

A királytól utóbbi pörödben.

KROKÓ:

Előbőröm így varrattam vissza.

(Krokó leteszi)

ENDRE:

Ha héberek vesznek körül, hát

Busszal megyek Pest-Budára.

Első szín vége.