Irodalmi percek: A púpos fogoly
A púpos fogoly az ébresztőre félálomban fejhangon nyávogni kezdett.
- Jajj, nyem érgyekel, most hatyjál, eszt nee neee neeee!
- Elítélt, ki az ágyból! Most! Azonnal!
Endrének - mert így hívták a púpost - eszébe jutottak a börtönőr korábbi testi fenyítései, és azonnal haptákba vágta magát, majd elkezdte idegesen, remegő kézzel rendezgetni a priccsen az aluljáróban élő hajléktalanok vackára emlékeztető koszfészket.
A börtönőr a szagoktól, és a látványtól undorodva nézte végig, ahogy a fogvatartott a takaróval szerencsétlenkedik, és nem értette, hogyan lehet valaki testileg, és lelkileg ennyire hitvány. Hosszú pályafutása során rengeteg borzalmas emberrel találkozott odabent, de ez a koboldszerű lény az összeset alulmúlta. Egyszerre ébresztett benne szánalmat, megvetést, undort, sajnálatot, ugyanakkor egyfajta megmagyarázhatatlan, zsigeri gyűlöletet is.
Endre csendesen, a cella sarkában nyüszített, megpróbált sírást imitálva szánalmat ébreszteni az őrben, aki rutinos vén rókaként már régóta átlátott a szitán, és cseppet sem hatották meg a korcs manipulációs trükkjei.
A kantinba igyekezve megpróbálta felidézni a gyönyörű, édes álmot, amelyből a marcona börtönőr felriasztotta. Rendszerint rémálmok gyötörték, erőszakos behajtók, akik elvitték a maradék tyeknikai eszközeit, vad trollok, akik az újszászi kerítésből kiszakítottak egy darabot, ráütöttek a koponyájára, letépték a fejét, és diadalittasan hordozták körbe a faluban a trófeát. Rémálmok, ahogy valamelyik korábbi munkahelyén leleplezik az imposztort, és megszégyenítve kirakja a HR-es a szűrét. Édesanyja, aki jászsági fezes lidérc alakként időnként belebegett a cellájába, és földöntúli hangon kiabált vele, hogy minden az ő hibája, villával szurkálta, sodrófával verte. Az integrációs tanfolyam, ahol a tanár megalázóan bánt vele, és a harmadik világból érkezett osztálytársai gúnyosan kinevették, körülötte mindenki németül beszélt, de ő csak érthetetlen mormogást hallott. Óriási gömböcre nőtt Géza, aki szigorúan mindig csak annyit mondott neki, hogy az egész siralmas helyzete azért van, mert az édesanyja nem beszélt vele. Sátánista black metálra táncoló broni, és haszid zsidók. Meztelen Palvin Barbara.
Minden ilyen alkalom után a saját verejtékében úszva ébredt.
De a mai esti álom kivételesen gyönyörű volt, ezért haragudott az őrre is, aki felkeltette.
Álmában értesítést kapott, hogy sikeresen letette a jogosítványt, és az első dolga az volt, hogy a rajongói TikTok ajándékokból, és az osztrák segélyből vett egy hatalmas lakókocsit. Leugrott Szegedre a lamantinért, majd Budapesten felvette Kaffka Tibort, Jutkát, és Józsit, feltankolták a járgányt prémium sörökkel. Beutazták a legszebb európai helyeket, és minden héten 3x streamelték a saját reality show-jukat. A nézettség minden alkalommal az egekben volt, még Dancsót, és Magyarósit is lekörözték. Tibi, Jutka, Józsi, és Laura Only Fans oldalt is nyitott, melynek a kezelője, és producere Endre volt, csak úgy dőlt a pénz, minden nap többezer eurót hagyott ott a MediaMarktban, a Cica minden héten új telefont és tabletet kapott korlátlan mobilinternet előfizetéssel.
Észre sem vette, hogy már megérkeztek, és véletlenül nekiment az egyik nagydarab, kreol bőrű fogvatartottnak, akinek a tálcájára kilöttyent a tea, eláztatva a szelet kenyerét.
- Vak vagy, more? Mi van? Mi van?! Ütni akarsz? - üvöltötte a megvadult, barna ogre.
- Jajj, botyánat, péküljünk ki! - kérlelte Endre imádkozó sáska testtartásban a marcona rabot.
Az ogrénak odasúgott valamit a mellette álló, kisebb, szálkás izomzatú fiatal cigány. Az ogre erre elmosolyodott. De volt valami nyugtalanító ebben a mosolyban.
Endrét kora este átvezényelték a magánzárkából az új körletbe. Tulajdonképpen örült neki, hogy ismét lesz társasága, hallgatósága.
A börtönőr a cella előtt szigorúan ránézett, mielőtt beengedte:
- Ide figyeljen, Kiss! Mostantól ez az új helye, próbáljon meg kivételesen viselkedni, mert ezek ózdi kannibálok, és szétszedik magát, ha hülye!
A satnya fogoly belépett az új cellába. Az alsó ágyon az ogre, a kis atletikus srác, és egy idősebb, kövérebb, aranyfogú férfi kártyáztak. Mindannyian cigányok.
Az ogre ismét elmosolyodott, és felállt, hogy üdvözölje a nála másfél fejjel alacsonyabb, satnya Endrét.
- Hogy hívnak? Kivel vagy tesó, ki a spanod?
- Jó barátom a Sztojka.
- Ahh, a Sztojka Kincsó Szolnokról? Anyám felől unokatestvérem, világi testvérem. Ismered a fiát, a Kismukit?
- Nyem, őt nyem ismejem - cincogta Endre szemlesütve.
A nagydarab cigány bemutatta a többieket:
- Ez itt az én drága szép testvérem, a Rafael, legkomolyabb bicepsze van, emez itt meg a jó öreg Pipás, régi csibész. Téged hogy hívnak?
- Tyodika vagyok, berlinyi pjogjamozó, és ismert fiteós.
Cincó felkapta a WC mellől a mocskos felmosó botot, lecsavarta a fejet róla, és parókaként ráadta az új cellatársra.
- Mostantól a neved Manyi, mert én vagyok a Sanyi - a többiek hangosan vihogni kezdtek - spanoknak és testvéreknek Cincó, szóval neked továbbra is Sanyi.
- Kártyázhatok veletek én is? Éjtek a kártyenekhez.
- Neked itt nem osztunk lapot, eriggy és takarítsd ki a WC-t, de ragyogjon ám, mint a gyémánt! - felelte szigorúan Pipás, majd Endre fejére kötötte kendőként a sárga abroszt. - Heee, de nagy fejed van, Manyi!
Endrét kivéve mindenki jóízűen hahotázott.
- Tyodika a nyevem - mormogta bosszúsan magában, és nekiállt takarítani. A frissen improvizált fejkendőben úgy festett, mint valami hikomat Kató néni, és mikor a hosszú, bizarr pókujjaival átfonta a felmosóbot kemény nyelét, úrrá lett rajta egy rendkívül kellemetlen érzés.
