Irodalmi percek: El Gobesug - Gépmadarak

A dohszagú sarkokban halkan ér a magány,
falakra rajzol árnyat a félhomály.
Kint gépmadarak köröznek, vas-csőrük
minden neszre éber, minden lépést betűznek.

A kéz remegne már korsó felé,
de a föld alól nő félelem.
Benn, az ól mélyén sötétje borul rá,
a delírium mint árnyék karolná.
Könnyei hullnak, szavait kiáltva:
szomjúság, félelem, szabadság világa.