Visszateres Sodmány barlangjaiba

A Visszatérés Sodmány barlangjaiba a nagy sikerű Sodmány barlangjai című írás hatására készült, amely a Steve Jackson – Ian Livingstone-féle lapozgatós könyvek ihlette stílusparódia. Az eredeti Sodmány barlangjai Danyiil Romanovics alkotása, amelyet 2018-ban Autismus Maximus egészített ki. A 2019-ben megjelent Visszatérés Sodmány barlangjaiba című írás már Autismus Maximus saját alkotása, amelynek története a Sodmány barlangjai folytatásának tekinthető.

A Visszatérés Sodmány Barlangjaiba elkészült böngészőben, online végigjátszható formában is, ami elérhető a Snecológia Tanszék GitHub oldalán!

"I`m too young to die" nehézség - van "back" nyíl, rontáskor vissza lehet térni az előző oldalra. Kb. mint amikor a kalandkönyveknél otthagytuk az ujjainkat az előző oldalakon.

"Nightmare" nehézség - nincs "back" nyíl, ha meghaltál, meghaltál. Csak az elejétől kezdheted újra.

Kaland – Játék – Kockázat

VISSZATÉRÉS SODMÁNY BARLANGJAIBA

Írta: Autismus Maximus

Háttértörténet'

Gondolataidba mélyedve baktatsz a szürke őszi délutánon. A csípős szél néha meglibbenti őszülő fürtjeidet a halántékodon, ezért fázósan összébb húzod a dzsekidet. Miután meguntad egy kavics rugdosását a járdán, riadva feltekintesz – hol van már megint ez az átkozott kölyök!? Harsányan a nevét kiáltod, amire gyermeki kacaj a válasz. Hál'istennek, csak egy fa mögött bújócskázott az ütődött, nincsen semmi baj. Megnyugodva ballagsz tovább, előtted ide-oda futkosva kergeti a szélfútta, színes őszi faleveleket a kölyök.

A kölyök!

Akármilyen szeleburdi, az életedet is gondolkodás nélkül odaadnád érte. Ő a fény az éjszakában, az életed értelme. Pedig micsoda tortúra volt! Már az is csoda, hogy sikerült egyáltalán párt találni, miután végre kiengedtek a szanatóriumból. Pedig az orvosok nem is bíztak benne, hogy valaha kikerülsz onnan, de hosszú évek küzdelme és az a törődő gondoskodás, amivel később az a kedves szociális munkás lány elhalmozott, végül meghozta az eredményét.

Még így is eltelt több mint fél év, mire elég bátorságot éreztél magadban ahhoz, hogy egyáltalán meg merj kockáztatni egy vacsora meghívást. És még egy fél év, mire meg merted fogni a kezét.

De hát ilyen türelmes lányt nem teremtett még egyet a Jóisten. Tudta, hogy még mindig nem sikerült teljes mértékben kigyógyulni, teljes mértékben felejteni, így megértő volt mindennel szemben. Még azt is elviselte, amikor hetente-kéthetente riadtál fel üvöltve, izzadtságban úszva a közös ágyatokból, meg a kölyök születése utáni alkalmankénti pánikrohamok során is mindig le tudott nyugtatni.

Óhh, ez az áldott jó lélek! Már épp kezdtetek volna normális, egészséges családként élni. Már a rémálmokból ébredések és a pánikrohamok is egyre ritkábbak lettek. És akkor az az átkozott baleset...

Most már csak ő maradt. Ez a szeleburdi kiskölyök. Egyedül ő emlékeztet arra, milyen egy egészséges, normális élet. Egy normális család. De őt nem érheti baj, vigyázol rá, akár az életed árán is.

A kölyök!

Hol van már megint?? Szólongatod, de ezúttal nem hallod a hangját. Riadtan körülnézel, és ekkor rávetődik a pillantásod az utcanév táblára, ahol eddig jöttetek: Nándorfejérvár köz.

Mintha villám csapna beléd! Hogy kerültél ide? Ennyire elbambultál volna? Hiszen már több, mint 10 éve kerülöd ezt a környéket, még gondolatban is. Csak így érhetted el, hogy az emlékek valamennyire halványuljanak, most viszont – évek óta először – ismét sötét, baljós érzések kezdenek kavarogni benned.

És most lapozz!

1

Riadt hahózás után sietős léptekkel továbbindulsz, tekinteteddel szakadatlanul keresed élénk színű kabátját és jellegzetes baseball sapkáját, amit még tőled kapott a szülinapjára, és semmi pénzért le nem venné.

Végre, ott van!

Egy kapualjban áll és meredten bámul befelé. Ismét kiáltasz, de mintha meg se hallaná. Sőt, lassú léptekkel elindul befelé a kapun. A baljós érzések sötét démonként kezdenek előkúszni az gyomrodban. Ugye nem...? Óh mondd, magasságos Isten, hogy nem az a kapualj! Hogy nem AZ a ház! Az az átkozott ház!

Lélekszakadva rohanni kezdesz, de mire odaérsz te is a kapualjba, a kölyköt már nem látod, csak a tárva-nyitva álló bejárati ajtót a nyomasztó házon. Lábad remegni kezd, kis híján földre rogysz. Majdnem minden olyan, mint ami emlékeid mélyéről most feldereng.

Jó, azért mégis eltelt azóta jó néhány év, ami a ház állapotán is meglátszik. A vakolat mocskos, a redőnyök le vannak szakadva, a nyitott bejárati ajtón csak csend és vaksötétség szűrődik ki. Majdhogynem egyfajta kísértetkastély hangulata van. Mit teszel?

Tovább szólongatod a kölyköt? (Lapozz a 43-ra!)

Belépsz a nyitott bejárati ajtón? (Lapozz a 21-re!)

43

Tovább kiáltozol, de semmi válasz. Az utca visszhangzik, a házból pedig egyetlen nesz sem szűrődik ki. Csak egy lófarkas, katonasapkás, idősebb biciklista mordul rád mérgesen, miközben elkerekezik melletted a rikítóan zöld bringájával, hogy miért lármázod fel az utcát. A ház továbbra is csendes. Úgy döntesz, belépsz a nyitott ajtón. Lapozz a 21-re!

21

Beóvakodsz a nyitott ajtón. Most már nem mersz kiabálni, pedig a ház szemlátomást lakatlan. Hegyekben álló törmelék, por, ilyen-olyan tárgyak hevernek mindenfelé a sötét lépcsőházban. Végigjárod az ajtókat, de mindegyik csukva van, kivéve az, amire Sugár Trade Kft. van kiírva. Bár minden idegszálad kifelé rángatna ebből az épületből, a kölyköt továbbra sem találod, ezért úgy döntesz, belépsz. Lapozz a 89-re!

89

A lakás ugyanúgy néz ki, mint maga a folyosó. Törmelékek mindenfelé, hasadékok az omladozó, málladozó falon, por, mocsok és különféle alkoholos üvegek hevernek szanaszét a padlón. Sötét van, de az itt-ott beszűrődő fényben azért nagyjából lehet tájékozódni. Szíved a torkodban dobog, gyomrod annyira összeszűkül, hogy egy rizsszem se férne bele. Elméd mélyén mintha ismerős lenne az egész környezet, de minden idegszáladdal próbálod visszafojtani az előtörni akaró emlékeket. Úgy érzed magad, mintha egy utazóládán ülnél, amit valami démoni erő állandóan belülről próbálna kinyitogatni.

Eddig még egész jól tartod magad, a folyosón heverő törmelék között azonban megpillantasz valamit – egy porlepte, fakó, szakadozott simléderes sapka, amin GRoby felirat díszeleg. A felismeréstől agyad jobbra akarna rohanni, a gyomrod meg balra, szíved pedig akkorát dobban, hogy kis híján földre ülsz. Írj fel magadnak 1 Félelem pontot!

Elvégzel néhány gyors légzőgyakorlatot, amit még a szanatóriumban tanultál, ettől egy kicsit megnyugszol. A kölyök még mindig sehol. Merre kezdesz kutatni?

Megnézed a konyhát? (Lapozz a 141-re!)

Benézel a wc-be? (Lapozz a 36-ra!)

Körülnézel a fürdőszobában? (Lappozz a 200-ra!)

141

A romos konyha semmivel se néz ki különbül, mint a lakás többi része, sőt. Feketére aszott mocsok mindenhol, por, kosz, szétdobált alkoholos üvegek. A hűtőt csak sejteni lehet a zöld penészfal mögött, az ajtaja tárva nyitva és félig le van szakadva. Érdekes módon a nyitott ajtó miatti lámpája még ma is ég, ami bizarrul fest az amúgy kihalt szobában. A penész, a rothadás és a mocsok állott szaga annyira elviselhetetlen, hogy elhányod magad. Vonj l