SnecológiaDocens, 2024. szeptember 24., 06:25-n

2024-09-24T06:25:59Z

SnecológiaDocens, 2024. szeptember 24., 06:25-n

2024-09-24T06:25:51Z

SnecológiaDocens: Új oldal, tartalma: „Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektoráva…”

2024-09-24T06:25:11Z

Új oldal, tartalma: „Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektoráva…”

Új lap

Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba. Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.

Kivéve Gyöngyi nénit. Ő minden este ilyenkor sétált el az egyik diszkontáruház kihelyezett üzletébe. Ott zárás előtt akciós volt a zsömle és a párizsi végét is féláron mérték ki az eladók. Ha akadt olyan dobozos tej, ami másnap lejárt, akkor azt is olcsóbban lehetett megvásárolni.

Nem mintha Gyöngyi néninek ez a túlélést jelentette volna úgy, mint más nyugdíjasnak. Ő egész életében spórolt és megfogta a forintot. Minden hónapban félretett a nyugdíjából, és amíg lába és szíve bírta egy szerény összeg ellenében még a helyi művházban is ellátta a szervezői feladatokat. Ezért az évek alatt bankszámlája szépen kikerekedett.

Gyöngyi néni lassan csoszogott hazafelé a néptelen utcákon, miközben maga után vonszolta fáradtan nyikorgó, gurulós bevásárlókocsiját. Jól ismerte a környéket, tudta hol rövidíthet az úton. A hosszabbik út túlságosan fárasztó lett volna számára. Nem vitte már úgy a vizes, ízületes lába és az orvos is megmondta, ha csak teheti, kímélje magát. Gyenge szíve miatt kerülnie kellett a terhelést, valamint távol kellett tartania magát minden izgalomtól. Már a legkisebb sokk is végzetes lehetett számára.

Ezért sem sietett, és amúgy is csak az üres lakás várta otthon, meg egy kis paprikáskrumpli, ami a konvektoron mostanra már biztosan megmelegedett.

Miközben gondolataiba mélyedt nem vette észre az egyik bokor mögül rá leselkedő veszélyt. Egy alak épp utolsót igazított maszkján, amire csak a szemének vágott két lyukat. Kezében pisztolyt szorongatott és várta áldozatát, aki a hangos fújtatásból ítélve már csak lépésekre lehetett tőle. Türelmes volt, nem sietett. Tudta, az időzítésen múlik minden. Aztán mikor az idős asszony melléért, hirtelen előugrott a fedezékéből és elkapta annak kistáskáját, majd teljes erőből rángatni kezdte.

''- Add a pénzed vagy kinyírlak!'' – üvöltötte artikulátlanul, miközben az idős asszonyt majdnem a földre rántotta a táskáért vívott harcban. ''– Nem hallod?'' – ordította és a pisztollyal hadonászott. ''– Add már a táskád, mert megöllek! Meghalsz vénasszony!''

Gyöngyi néni tehetetlenül vergődött az erős ráncigálás közepette és azon igyekezett, nehogy földre kerüljön a váratlan attaktól. A kis kocsija felborult és a zsömlék szerteszét gurultak belőle, mintha csak menekültek volna a rabló elől. Először úgy tűnt, a támadó eléri, amit akart. Gyöngyi néni levette válláról a táskát, de ahelyett, hogy azt átadta volna, lendített egyet rajta és teljes erőből lesújtott az ordító férfi fejére.

A rabló megszeppent a nem várt ellentámadástól és egy pillanatra el is hallgatott. Ezt használta ki Gyöngyi néni, hogy újabb lendítés után kíméletlen ütést mérjen apró, de annál súlyosabb kistáskájával.

''- A pénzem kéne?'' – szuszogta. ''– Nesze te gazember!'' – azzal ismét lesújtott.

''- Nem érted, hogy megöllek vénasszony?'' – a férfi hangjából eltűnt a vehemencia. Kérdése sokkal inkább meglepődést tükrözött, sem mint agressziót.

Az asszony ekkor már rendíthetetlenül püfölte támadóját, aki két kézzel védte magát és lassan hátrált az ütészápor elől. Úgy tűnt, hogy a rabló bátorsága inába szállt és egy gyors hátraarc után futásnak eredt. Gyöngyi néni azonban nem hagyta annyiban a dolgot és kiabálni kezdett:

''- Tolvaj! Rendőr! Rendőr!''

A kiáltozásra két sunyi alak bukkant elő a közeli vasútállomás restije mögül azt kutatva, hogy ki és miért emlegeti ilyen hangosan a szervet. Mikor azonban látták, hogy a kiabálás nem figyelmeztetés volt a hatósági jelenlétre, hanem segítségkérés, úgy gondolták, hogy itt az idő törleszteni valamit abból a társadalom felé felgyülemlett tetemes adósságukból, amit pitiáner bűnözőkarrierük során felhalmoztak. Még csak megerőltetniük sem kellett magukat. A rabló pont feléjük rohant. A két alak kiugrott a sötétből és leteperték a férfit, aki néhány súlyos ökölcsapás után eszméletlenül terült el a jeges aszfalton.

Fagyott mozdulatlanságba zsibbadt végtagok... Lüktető sajgás állon és halántékon… Vakító, éles fénypont, először az egyik majd a másik szemben... Egy hang szólt, távoli, mélyről jövő:

''- Enyhe agyrázkódás, de a biztonság kedvéért bevisszük egy CT-re. Melyik ma az ügyeletes balesetis?''

''- A Hetényi Géza.'' – felelte egy másik homályos alak.

''- Rögzítsem a nyakát?'' – kérdezte, és tenyerébe fogta a kábult férfiarcot.

''- Tegyünk rá egy gallért.''

A világ lassan kitisztult. A hangok élesedtek, a formák kontúrt kaptak. Rendőrautók sorfala vette körbe a helyszínt. A kék-piros fénypulzák kíváncsi tekinteteket csaltak a házak ablakába, és egyre több újszászi topogott érdeklődve a helyszín körül.

Egy rendőr hajolt a hordágyon fekvő férfi fölé és monoton monológba kezdett. Kevés információ jutott el a pórul járt rabló tudatáig, de az „őrizetbe vétel” és a „fegyveres rablás kísérlete” tisztán érthető volt. Csuklóján hideg bilincs kattant. Szinte összefagyott bőrével a rideg fém.

''- Engedjenek oda!'' – lihegte két tüdejéből feltörő sípolás között Gyöngyi néni. ''– Látni akarom azt a kurafit!'' – azzal befúrta magát a rendőrök közé.

''- Hadd látom azt a semmirekellő, anyaszomorító...''

Itt váratlanul elhallgatott. Csak nézte a fekvő alakot, azt, aki imént még halállal riogatta. Csillapíthatatlan haragja értetlen döbbenetté alakult. Szava elakadt és hosszan, zavarodottan fürkészte támadója arcát, mint aki kísértetet lát.

''- Hölgyem, ismeri ezt a férfit?'' – kérdezte hivatalos hangon egy rendőr.

''- Endi!'' – ez minden, ami hirtelen Gyöngyi nénitől kitelt. Nagysokára szólalt csak meg ismét: ''- De miért? Mire volt ez jó? Miért csináltad?''

''- Ismerik egymást?'' – hangzott immár választ követelőn a kérdés.

''- Ő a fiam.'' – felelt az asszony, majd a férfire kiabált: ''- Le akartál lőni, te rohadék? Te utolsó senkiházi! Pisztollyal jössz anyádra, meg maszkban támadsz rám?''

''- Ne...ne...nem akartalak lelőni.'' – szólalt meg elfogása óta először a férfi. ''– Nem akartam elvenni a táskád sem. M...m... még a pisztoly sem igazi.''

''- Hát akkor mit legénykedtél nekem, mi? Mire volt jó ez az egész?''

''- Én csak... én csak úgy csináltam, mintha..., de nem akartalak lelőni...''

Ekkor Gyöngyi néni megértett mindent. Világossá vált számára, hogy mi célja volt a színlelt támadásnak, micsoda agyafúrt gazság lapult az ál-rablás mögött.

''- Halálra akartál rémiszteni, így van? Azt akartad, hogy szörnyethaljak ijedtemben! A betétkönyvemre fájt a fogad, mi? Hát ezt érdemlem tőled, te lelketlen… te utolsó… Mit mondhatnék rád ezek után?''

Két rendőr kellett, hogy a dühös asszonyt megakadályozzák abban, hogy a hordágyhoz bilincselt férfire rontson. Bár a meglendített kistáska célt tévesztett és elsüvített a hordágy mellett, a szitkok szűnni nem akaró zápora tetőtől talpig beterítették Endrét.

''- Csak egyszer kerülj a kezem közé!'' – rikácsolta. ''– Ezt kapom annyi évi gondoskodásért? Ez a hála? Azt akartad, hogy itt forduljon fel anyád az utca kellős közepén?''

Gyöngyi néni újra lendítette retiküljét, de a mozdulat megakadt. A következő szitok is elhalt, arca pedig dühös, fájdalmas mozdulatlanságba merevedett. Tett még néhány görcsös kísérletet arra, hogy levegővel töltse meg asztmás tüdejét, de hiába. A mellkasába fájdalom hasított, gyötrelmes, perzselő. Mintha izzó kezek tépték volna szét szívét, kíméletlen lassúsággal. Teste ernyedten rogyott össze.

A mentősök megpróbáltak segíteni rajta, de hiába. Gyöngyi néni szíve megállt. Élettelen testét egy fekete autóval szállították el.

Amikor megboldogult Gyöngyi néni fiát betették a mentőautóba az egyik rendőr utánaszólt:

''- Tudja, hogy a fegyveres rablás kísérlete ugrott? Ez így már szándékos emberölés!'' – azzal becsapta az ajtót és a mentő elindult az ügyeletes baleseti kórház felé.

← Régebbi változat		A lap 2024. szeptember 24., 06:25-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	[[File:Goldak.\|thumb\|600px]]Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba. Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.	+	[[File:Goldak.png\|thumb\|600px]]Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba. Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.

← Régebbi változat		A lap 2024. szeptember 24., 06:25-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba. Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.	+	[[File:Goldak.\|thumb\|600px]]Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektorával bevilágítva a félig leeresztett redőnyökön át a sötét kádárkockákba. Óránként az esti zónázó járat üres vonatai érkeztek a szolnoki vonalon, de le- és felszálló utas hiányában rövid várakozás után dologtalanul indultak tovább a következő üres állomás felé. Esze ágában sem volt senkinek utcára menni, amikor harapnak a mínuszok és orrba fagy a lehelet.

Irodalmi percek: Az elúszott örökség - Laptörténet

SnecológiaDocens, 2024. szeptember 24., 06:25-n

SnecológiaDocens, 2024. szeptember 24., 06:25-n

SnecológiaDocens: Új oldal, tartalma: „Ezen a hideg, szemet-könnyező téli estén még a kóbor állatok is menedékbe húzódtak. Újszász utcáin csak nagyritkán siklott végig egy autó, reflektoráva…”