<?xml version="1.0"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom" xml:lang="hu">
	<id>http://sodipedia.sodika.dk/index.php?action=history&amp;feed=atom&amp;title=Egy_r%C3%A9gi_t%C3%B6rt%C3%A9net_%282009%29</id>
	<title>Egy régi történet (2009) - Laptörténet</title>
	<link rel="self" type="application/atom+xml" href="http://sodipedia.sodika.dk/index.php?action=history&amp;feed=atom&amp;title=Egy_r%C3%A9gi_t%C3%B6rt%C3%A9net_%282009%29"/>
	<link rel="alternate" type="text/html" href="http://sodipedia.sodika.dk/index.php?title=Egy_r%C3%A9gi_t%C3%B6rt%C3%A9net_(2009)&amp;action=history"/>
	<updated>2026-08-19T17:12:10Z</updated>
	<subtitle>Az oldal laptörténete a wikiben</subtitle>
	<generator>MediaWiki 1.35.4</generator>
	<entry>
		<id>http://sodipedia.sodika.dk/index.php?title=Egy_r%C3%A9gi_t%C3%B6rt%C3%A9net_(2009)&amp;diff=8616&amp;oldid=prev</id>
		<title>SnecológiaDocens: Új oldal, tartalma: „&#039;&#039;&#039;&lt;u&gt;zsodibá.almostfreeblog.il&lt;/u&gt;&#039;&#039;&#039;  &#039;&#039;Egy rokkantnyugdíjas egyetemista srác pereket provokál maga ellen&#039;&#039;   &#039;&#039;&#039;Egy régi történet&#039;&#039;&#039;   Az áldást &#039;&#039;&#039;zsodibá…”</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="http://sodipedia.sodika.dk/index.php?title=Egy_r%C3%A9gi_t%C3%B6rt%C3%A9net_(2009)&amp;diff=8616&amp;oldid=prev"/>
		<updated>2026-07-13T16:32:37Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Új oldal, tartalma: „&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&amp;lt;u&amp;gt;zsodibá.almostfreeblog.il&amp;lt;/u&amp;gt;&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;  &amp;#039;&amp;#039;Egy rokkantnyugdíjas egyetemista srác pereket provokál maga ellen&amp;#039;&amp;#039;   &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;Egy régi történet&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;   Az áldást &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;zsodibá…”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;b&gt;Új lap&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;div&gt;&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&amp;lt;u&amp;gt;zsodibá.almostfreeblog.il&amp;lt;/u&amp;gt;&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;Egy rokkantnyugdíjas egyetemista srác pereket provokál maga ellen&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;Egy régi történet&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az áldást &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;zsodibá&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039; küldte &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;2048. július 12., vasárnap - 19:34-kor&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Címkék: vasarnap, ártány&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Egy nagyon régi történet elevenedett fel ma a &amp;quot;Holt-tengeri Márvány&amp;quot; utcában. A történet gyökerei majdnem fél évszázadra nyúlnak vissza: amikor Judapest még Budapest néven egy &amp;quot;Magyarország&amp;quot; nevű érettségi B tétel fővárosa volt. Nem, most nem arról a maroknyi hős harcosról írok, akik évente tiltakoznak a Protektorátus székháza előtt az ellen a csúfos megaláztatás ellen, hogy miért ennek a területnek lett a hivatalos neve &amp;quot;Izrael Északi Provincia, 3. Számú Megye&amp;quot;, amikor ősi jussunknál fogva igenis minket illetne meg az egyes szám. El fogjuk érni azt a szebb jövőt. Most viszont csak egy nevet írok le:&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;TOMCAT!&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ha ma rákeresek erre a névre, pár pszichiátriai esettanulmányon kívül nem jön fel más a Joogle keresőjén, mint az a híres cikk a XXI. század elejének táplálkozási szokásairól (1). De ha így fogalmazok: &amp;quot;Az Ártány néven időnként emberi formát öltő blogger&amp;quot; - na? Kondulnak a harangok az agyakban?&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igen, most már elárulhatom, hiszen úgyis vége. A Márvány Utca Réme valóban létezik. Létezett. Mindannyian ismerünk egy-két kísérteties történetet róla. Hogy szmogos teliholdakkor bújik elő rejtekhelyéről, hogy időnként gázálarcban suhan el az Alagútban, nyikorgó biciklijén röfögve, stb. Sokan ismerik, hogy mit is jelent az &amp;quot;Ártány órája&amp;quot; kifejezés, főleg azok az idős, járókeretes emberek, akiket sötét, elhagyatott parkokban egyszer csak megleckéztetett egy gyakorló nadrágos rémalak. Magam is beszéltem egy ismerőssel, aki átélte ezt. Mesélte, hogy éppen vánszorgott haza a klinikáról, ahol aznap új szívet kapott, amikor hirtelen előtte termett az Alak. Nyikorgott egyet egy biciklivel, kicsit olajozott, majd síri hangon megszólalt: &amp;quot;Hőőő. Mész azonnal le a bicikliútról a sárba, tata, vagy feldugom a seggedbe a mankódat a putrid előtt szenteste, bazdmeg. Ne nézzéééé, köcsög.&amp;quot; Az ismerős esküdött rá, hogy az Alaknak nem volt feje, a nyaka felett csak egy gázmaszk, egy lángoló pinaszakáll és egy pár apró, vizenyős disznószem látszott. Az ismerős ijedtében 5 centire megemelte a járókeretet, mire az alak azonnal elszelelt, pár távoli, rémültnek hangzó röffenést hozott csak vissza a sivító szél. Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, megjelent a Blogon az írás: &amp;quot;Egy csapat késes cigányt fenyítettem meg az éjszaka, mer mán megint a bicikliúton randalíroztak, később bejöttek a boltba bocsánatot kérni, elismerték, hogy ők valóban tetves cigányok, és kivándoroltak Kanadába.&amp;quot;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igen, ő volt a Rém, a Blogger, az Ártány - igen, ő volt Tomcat! Miért csak volt? Hát akkor a lényeg. Hallottatok a &amp;quot;Holt-tengeri Márvány&amp;quot; utcai tömbrehabilitációról. A 22-es számú házat kezdték ma reggel bontani. Ez a ház már régen elhagyatottan állt, mert kísérteties események játszódtak benne, így egyre többen elköltöztek még a környékről is. Rendszeresek voltak a beragadt zárak, leesett visszapillantó tükrök, undorító feliratok az ajtókon, időnként flexelés és hegesztés zajai hallatszottak valahonnan, torz alakok csellengtek a környéken, a falak mellett osonva, de a legdurvább mégis egy, a lehető legváratlanabb helyeken megjelenő bicikli volt. Legutolsó lakói egy Izrael Északi Provincia, 1. Számú Megyéből (régebben: Románia) felköltözött népes cigánycsalád volt, legalább 4 generáció lakott egy lakásban, de ők sem bírták a zaklatásokat, és visszavándoroltak Egyesbe. Pedig a nagyváros, ahonnan eljöttek, tűzijátékkal ünnepelte a távozásukat annak idején. Na szóval, amikor a bontáskor a munkagépek bedöntötték a szuterén plafonját, hirtelen éles sivítás hangzott fel, pár bugyborékoló &amp;quot;kurva anyátok, zsidók, hát rám találtatok&amp;quot; kíséretében. Amikor a munkások behatoltak, iszonyatos látványban volt részük. A szobácska közepén kilógó nyelvvel rúgta az utolsókat egy meztelen, disznó testű, emberhez hasonló lény, pénisze éppen akkor Kókadt le. Egy ősi Mac volt mellette, amin még kivehető volt egy klasszikus, 2 dimenziós bukake (vagy milyen) pornófilm. Ugyanis, amikor betört a plafon, rázuhant a lényre a Salgó polc, és egy fából faragott hadihajó orral pont beleállt a lény gégéjébe. Pár percen belül elpusztult, egy utolsó, elhaló &amp;quot;Blogiiiin&amp;quot; sóhajtás kíséretében.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Igen, ő volt a Rém, ő volt Tomcat, ő volt a nagy titkunk kettünknek Pál Marcival.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Mi jártunk őt etetni. Igen. Mi tettük.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És most megyek sírni. Kellene egy jó nekrológ.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
(1) &amp;#039;&amp;#039;Steven Záhonyi: &amp;quot;Mitől zabáljuk magunkat tomcatté? Okok, magyarázatok.&amp;quot;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
By &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;Zsodibá&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;Ceterum censeo:&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039; &amp;#039;&amp;#039;A jó pap is holtáig tanul&amp;#039;&amp;#039;&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>SnecológiaDocens</name></author>
	</entry>
</feed>